Reggel a karjaiban ébredtem,úgy tűnt még alszik,óvatosan kibújtam az öleléséből és lementem megnézni apát.
- Austin?!-lepődtem meg.-Hát te?
- Az a vadállat ugye nincs veled?!-nézett rám szúrós szemekkel. Tétováztam. -Szóval itt van...-sóhajtott.
- Mondd,mit keresel te itt?-kérdeztem.
- Téged. Érdekelt,hogy minden rendben van-e.-a hangja kedves volt,megnyugtató. Elmosolyodtam.
- Igen,jól vagyok,de a sebedet bekötözöm.-mosolyogtam és felszaladtam az elsősegélydobozért. Fent összeakadtam Harryvel,a falhoz nyomott.
- Eressz!-elfordítottam a fejem. Elengedett,kikerestem a dobozt a szekrényből,ezután lerobogtam Austinhoz.
- Ülj le!-mutattam egy székre,amint leült,a combjára ereszkedtem,kinyitottam a dobozt.- Lehet csípni fog,sajnálom.-figyelmeztettem és belekezdtem.
Mikor sikerült,lefertőtleníteni,bekötözni a sebét,felálltam és bementem a konyhába,egy darabig ott maradtam.
- Chh..-hallatszott egy mély hang. Tudtam ki ez,az ajtóhoz siettem,aztán megálltam és hallgatóztam.
- Neked is szia.-vágta rá Austin.
- Egy ilyen jelentéktelen embernek nem köszönök.-flegmáskodott Harry.
- Nem köszönsz? Ne legyél annyira elragadtatva magadtól!
- Miért ne legyek? Azt hiszed szeret téged? Kihasznál arra,hogy távol tartson engem.
- Na ne röhögtess. Téged szívből utál. Egy ilyen seggfejtől nem vártam mást.- magyarázta Austin,féltem,hogy elszakad Harrynél a cérna,ezért kimentem. Épp jókor,már ökölben voltak a kezei.
- Elmegyek futni.-jelentettem ki és felmentem. Bezártam az ajtóm.Nem sokára kinyílt,épp a szekrényemben lehajolva katattam.
- Hű..-jegyezte meg és nem sokára már a derekamon éreztem a kezeit.Nem volt rajtam felső,így nem akartam megfordulni.
- Menj innen! Kopogni nem szokás?!-morogtam elvörösödve. Hirtelen megfordított,lehajtottam a fejem,éreztem a tekintetét magamon.
- Ha kopogtam volna,akkor nem láttam volna sem a feneked,sem a melleid.-vágta rá,még vörösebb lettem,meg sem tudtam mozdulni,ekkor a szekrényhez nyomott,megtámasztotta a kezeit a fejem mellett,közel hajolt hozzám,felemelte az állam,már szinte összeértek az ajkaink. Próbáltam mozogni,kiszabadulni,de mire észbe kaptam,megcsókolt. Az ajkai durván az enyémre tapadtak,nem tudtam ellenkezni,kicsivel később lecsúsztatta a kezeit a derekamra,felhúzta az egyik lábam a combomnál fogva és nekem nyomta a csípőjét. Akaratlanul a szájába nyögtem,ami látszólag rossz ötlet volt. A térdhajlataimhoz nyúlt,kényszerített arra,hogy felugorjak. Felugrottam,a csípője köré fontam a lábaim,a nyakába kapaszkodtam,még mindig csókolóztunk. Lerakott az ágyra,megragadta a nadrágom és elkezdte lehúzni,megfeszítettem magam,de egy mozdulattal lerántotta. Terpeszbe vágta a lábaim és megragadta a bugyim.
- Nehh..!-nyögtem,nem így akartam. Erősebben és határozottabban,de csak egy nyögés csúszott ki a számon. Persze,hogy Harry ügyet sem vetett rá,lassan lehúzta rólam az alsóneműm,majd feltolta a lábaim. Kicsit felemeltem a fejem,hogy lássam mit csinál,de nem láttam. Alig hogy visszaraktam a fejem,felnyögtem. Belém nyomta egyszerre két ujját is. Aztán kihúzta,akkor is nyögtem. A plafont néztem,beletörődtem,de nem csinált semmit.
- Nem ellenkezel?-kérdezte.
- Felesleges..-sóhajtottam,ekkor visszanyomta az ujjait,mélyebbre mint az előbb. Nagyobbat nyögtem,lassan elkezdte mozgatni őket.
Alig pár perce csinálta,de már éreztem,hogy el fogok menni.
- Harryy!-nyögtem a nevét,mikor elélveztem. Ezután előttem nyalta le az ujjait. Fölém hajolt,egy puszit nyomott a homokomra,aztán lefeküdt mellém. Nem mozdultam,a lábaim is úgy maradtak. Nem igazán fogtam fel mi történt.
