Nem tudom,hogyan,de reggel a lépcsőn ébredtem..elég érdekes pozícióban..! Felültem,körbenéztem..mindenhol ruhadarabok és szemét volt. Pedig csak én és Austin voltunk az emeleten.. - Sophia..öm..ezt ti csináltátok ?-kérdezte apa megdöbbent arccal. Én csak ártatlan szemekkel néztem rá. - Menj és keresd meg azt a srácot..!-utasított. Felálltam és bementem a szobámba.. Austin kint feküdt a teraszon.. - Austin..? Austin !-keltegettem,de nem reagált rá.. - AUSTIN !!!-kiabáltam a fülébe és fejbe dobtam egy párnával..De semmi.. Hirtelen megpillantottam egy piás üveget.. Odavittem Austinhoz és az orrához tartottam,majd belelocsoltam egy keveset a szájába. Erre természetesen rögtön felugrott. - Sophia ? Nagyon fáj a fejem..!-nyavalygott. Meg is értem..nekem is fájt egy kicsit a fejem. - Gyere,keressünk valamit fej fájás ellen..!-javasoltam. Lementünk a stúdió részhez,ahol szemben találtam magam apával. Háát nem éppen örült,de láttam rajta,hogy nem tudja,hogyan kezelje ezt a helyzetet.. - Apa..kaphatnánk valamit fej fájás ellen ?-kérdeztem. Hamarosan már a gyomromban 2 pirulával ücsörögtem egy bárszéken és vártam,amíg apa be nem fejezi a mondókáját.. - Tudtál normálisan aludni ?-kérdeztem. - Háát nem igazán..-válaszolta apa. - Akkor jó..,mert ha lefeküdtem volna Austinnal,akkor fix hogy nem tudtál volna aludni..!-mondtam. Felálltam adtam egy puszit apának.. - Mindjárt jövök,csak elkísérem Austint..!-mondtam. Apa rábólintott. Mi mást tehetett volna ? ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Az úton sokat beszélgettünk Austinnal. Elég hülye srác.. De nagyon jó fej ! Egészen addig jól szórakoztunk,amíg..nekem megakadt valakin/valakiken a szemem..: 3 alak beszélgetett egy sikátorban,ami mellett el akartunk haladni,csak hát én megálltam és néztem őket.. Az,aki felém volt fordulva,az egyszer csak észrevett és lassan felém közeledett.. Megijedtem,de a lábaim földbe gyökereztek. Csak a felém közeledő alakot figyeltem.. Szerencsére,mikor már kevesebb,mint 3 méterre állt tőlem az alak,megjött az eszem és el kezdtem futni,ahogy csak bírtam.. Magam sem tudtam,hogy hova szaladok,ezért kicsit féltem.. Főleg akkor,amikor egy lámpás kereszteződéshez és a lámpa természetesen piros volt.. Hátra néztem, a srác vészesen közeledett felém. Nem volt más választásom..vagy mégis ? Megpillantottam egy szűk utcát.. Arra felé rohantam tovább.. Rossz döntés volt ! Ez zsákutca ! Egy magas kerítés állta el a menekülés útját. Át kellett másznom rajta..! Néhány sikertelen próbálkozás után,végre sikerült majdnem felmásznom a legtetejére. Csak egy gond volt : a srác már majdnem utol ért..! Szinte az utolsó pillanatban sikerült leugranom a kerítésről,így megúsztam. Kicsit meghúzhattam a lábam,mert fáj,ugyan,de azért amilyen gyorsan csak tudtam visszaszaladtam apához a stúdióba. ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Vissza felé úton nem találkoztam Austinnal. Fogalmam sincs,hogy hol lehet,de egyelőre nem is érdekelt annyira,mert azon voltam,hogy minél előbb "haza" juthassak apához,ahol nem talál rám az a srác.. - Apa,megjöttem !-mondtam kissé kifulladva. - Heló !-köszönt egy hang. Hirtelen a torkomban kezdett el dobogni a szívem a hang hallatán. Majd lassan közelebb mentem.. - Ugye ez csak egy vicc ? Igen ez a kész átverés..na jó hol a kamera ?-mondtam idegesen. - Régen láttalak..-mondta a srác. - Beszélni is tudsz ? Örülök neki ! Itt voltál,köszi mindent,de most mi lenne,ha.. - Ugyan már Sophia ! Ne légy ilyen szegény Harryvel ! Idejött eléd,mert mondani szeretne neked valamit..-mondta apa. - Ugye azt,hogy nem látom soha többé..!-imádkoztam. Persze tök feleslegesen,mert amint apa elment ez a srác, Harry vagy hogy hívják, egyre közeledett felém.. - Sajnálom,ha az előbb megijesztettelek csak annyit akartam neked mondani,hogy lenne,ha elfelejtenéd ,hogy arra jártál..! Nem akarlak belekeverni,de ha folytatod,belefogsz !-figyelmeztetett. - Kösz,de már elég nagy vagyok,hogy magam döntsek ezekről !-mondtam. - Sophia..ma este van egy kis szabad időm,ha neked is megfelel,elmehetnénk valahova..! Vagy csak sétálni ide a parkba..!-mondta meggyőzően. - Na azt lesheted !-vágtam rá durván. - Leslek,leslek,de nem lenne könnyebb,máshol..-lépett közelebb Harry. Nem mondtam erre semmit. Majd levette a szemüvegét..gyönyörű zöld szemei vannak !! - Várok rád..nem lenne sokkal jobb máshol megbeszélni ezeket a dolgokat..-tette hozzá,majd még közelebb lépett. Teljesen elbizonytalanodtam.. Végül bólintottam egyet. Harry elkapta a csuklóm és elindult ki felé. A keze jég hideg volt és ijesztő,ahogy maga után húzott.. Hamarosan kiértünk a parkba. Üres,sötét és rideg volt minden.. Csak ketten voltunk..pedig még nem is volt olyan késő. - Elég hideg van,nem ?-kérdezte. - Igen,de ne reméld,hogy hozzád fogok érni..!-mondtam távolságtartóan. - Mindig ilyen rideg vagy ? - Mindig ilyen idegesítő vagy ?-kérdezett vissza Harry. - Nem csak,ha ilyen szép lányokkal beszélgethetek,mint te ! - Azt hiszed ez hatásos ?-kérdeztem. - Nem tudom..ez hatásos ?-kérdezte,majd közelebb lépett és megölelt. Először arra gondoltam,hogy tökön rúgom... Mikor hátrébb lépett egy elégedett vigyor jelent meg az arcán. Úgy képen töröltem volna..! - Elkísérsz az autómig ?-kérdezte. Megvontam a vállam,majd követtem a sötét éjszakában. Kicsit megijedtem,amikor egy jég hideg kéz az én kezem köré csavarodott. Hagytam..egy darabig,mert mikor éreztem,hogy nagyon beleélte magát,kirántottam a kezem és 3 lépést arrébb mentem. Harry jött utánam,egészen addig,amíg meg nem érkeztünk a kocsijához. - Gyere szállj be és melegedj meg !-javasolta. Nem nagyon akartam,de végül csak rábeszélt és beszálltam. Tényleg kezdtem felmelegedni... Egyszer csak azt vettem észre,hogy Harryvel egymást bámuljuk. Elvesztem a gyönyörű zöld szemeiben..! Nem tudom,hogy ösztönösen-e,de el kezdtünk közeledni egymáshoz,míg végül már összeért a homlokunk..aztán az orrunk..végül pedig az ajkunk.. Ekkor gyorsan hátra kaptam a fejem. - Én ezt nem akartam !-jelentettem ki. Majd kiszálltam az autóból és a stúdió felé vettem az irányt. Hátra sem néztem,csak mentem... Hazáig meg sem álltam.. - Apa,soha többé ne engedd be ezt a srácot !-mondtam mérgesen. - Miért,mi történt ?-kérdezte. - Megcsókolt..-mondtam fanyarul. - Az rossz ? - Igen az !-mondtam és felrohantam a szobámba. Fent csak Harry járt az eszemben. Nem tudtam őt elfelejteni még 1,5 órával később sem ! Borzalmas ! - Sophia..bemehetek ?-kopogtatott az ajtón apa. - Gyere..-kiabáltam az ágyamból. - Beszélnünk kéne..-mondta apa. - Hallgatlak ! - Tudod,amikor Mary azt javasolta,hogy lakjál itt nálam,akkor..most nem akarlak megsérteni nem erről van szó ! De hát..izé..nem igazán erre számítottam !-mondta apa. - Hát akkor mire ?-kérdeztem. - Háát nem erre az biztos..! Hogy már a megérkezésed napján elmész egy buliba,majd hajnalban jössz haza egy összevert sráccal,aki ráadásul még itt is alszik ! Aztán ki tudja,hogy mit csináltok este,mert másnap reggel te a lépcsőkön,a srác pedig a teraszon ! Erre valahogy senki sem készített fel !-mondta apa mérgesen. - Sajnálom,de ez vagyok én !-mondtam és felmentem a szobámba. Azon gondolkoztam,hogy Marynél nem volt egy barátom sem,most meg lekapott egy srác ?! Durva..!! Ahogy ezen gondolkoztam,kopogást hallottam. Először teljesen meg voltam róla győződve,hogy csak képzelgek,de amikor már az őrületbe kergetett a kopogás,elindultam,hogy megkeressem,honnan jön..! Néztem az ajtót,de nem volt az emeleten senki.. Csak a terasz maradt.. Lassan a terasz ajtó felé sétáltam. Kinyitottam. Elég hideg volt.. Körülnéztem,sehol senki.. Már majdnem bementem,amikor hallottam valamit..: - Sophia.. Gyorsan a terasz kerítéséhez szaladtam. Nem kellett volna.. - Bocs mennem kell..!-mondtam. - Ne várj ! Kérlek ! - Mit akarsz ? Hagyj békén !-mondtam. - Nem tudlak..téged kiverni a fejemből !-mentegetőzött. - Próbáld meg !-mondtam és bementem.. Hogy véletlenül se halljam a kopogást, kerestem a telefonomon valami jó kis zenét..
Mire vége lett a számnak,már nem hallottam a kopogást. Megágyaztam és lefeküdtem. Nem volt egyáltalán bűntudatom,hisz nem bírom ezt a srácot..idegesítő és ismerem milyen..: megpróbál elcsábítani,aztán megcsal..! Nem kell az ilyen ! # 1-2 komi vagy feliratkozó és hozom a kövit ! *-* ^.^ ~Köszönöm !! :$
Hurrá itt vagyunk Maryvel Dániában..! Éjjel 3:24 és én még mindig nem vagyok álmos ! Nem is tudnék aludni és nem azért,mert Mary úgy horkol,hogy még a végén a holtakat is felébreszti ! Hanem azért,mert majd megfagyok,pedig van rajtam 2 sportmelltartó,1 trikó,3 póló,2 pulóver,1 tréning felső és 1 pufi dzseki..bár ezért inkább a lábam a fázik,mert csak 4 zokni van rajtam..
Óvatosan kigurultam a takarómból és halkan az egyik ablakhoz lopakodtam. Elhúztam a függönyt,gyönyörű csillagos volt az ég. Erről eszembe jutott,az,hogy mennyire várom már a mai napot ! Mary nagyon jó mostoha,de nem az a tipikus anya..sokkal inkább felnőtt nőbe bújt tinilány..szóval ezzel csak azt akartam kifejezni,hogy nem úgy tekintek rá.,mint az anyámra,hanem,mint a barátnőmre.. Sokszor úgyis viselkedik.. A múltkor például a plázában kergetőztünk vagy együtt bámultuk a strandon az én kórosztályombeli srácokat. Ez mind szép és jó,de nekem már kezd elegem lenni a sok költözködésből,hogy mindennap máshol alszom,hogy nincsenek hosszútávú barátaim,akik mindenben mellettem állnak.. Eddig elég unalmas volt az életem,de Mary szerint még nem is fogok "élni" egy ideig.. Ha tudná,hogy én mire készülök ma..!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Telt múlt az idő,míg végül csak elálmosodtam és a jéghideg radiátornak támaszkodva elaludtam...volna,ha nem szólal meg Mary telefonébresztője..
- Alszoom !!-morogtam.
- Nem hinném..!-szólt ásítozva Mary. Majd kipattant az ágyból.
- Gyere,még nagyon sok dolgunk van !-mondta és hozzám vágott egy kupac ruhát. Gyorsan felkaptam magamra az összeset..
Ruhám :
Miután felöltöztem beszaladtam a fürdőbe. Megfésülködtem,egy smink és már indulásra készen álltam. Lesétáltam az ajtóhoz. - Na indulhatunk ?-kérdezte Mary. - Naná !-vágtam rá. Elindultunk kifelé. Nem sejtettem,hogy hova megyünk.. Buszra szálltunk és csak bámultuk a várost. Szombat van,ezért nem volt akkora a forgalom. Egy hatalmas pláza előtt szálltunk le. Tudtam,hogy odamegyünk. Ha nem így lenne,azon nagyon csodálkoznék,hisz Mary elég sokat jár plázákba,így én is.. Mikor beléptünk rögtön velünk szemben volt egy szépség szalon,szinte tudtam,hogy oda megyünk..és milyen igazam lett..! Ezek szerint elfelejtette a szülinapom..valahogy éreztem..! - Mi a baj Sophi ?-kérdezte Mary. - Semmi..-mondtam kicsit elgondolkozva. Erre Mary mosolyogni kezdett .: - Csak nem azt hitted,hogy elfelejtem az én kis barátném születésnapját ?! - Nem ! Lehet.. Talán..Igen azt hittem,hogy elfelejtetted !-vallottam be. - Gondoltam,na gyere ülj ide le !-mutatta a széket. Leültem és vártam. - Hallom ma van a szülinapod !-mondta a fodrász. - Igen.-válaszoltam. - Hányadik ?-kérdezte. - 18.-mondtam boldogan. - Különleges évszám ! Ilyenkor történnek legfurcsább és a legmegmagyarázhatatlanabb dolgok ! Na meg persze ott vannak a fiúk is..-mondta a fodrász titokzatosan. - Na milyen lett ?-kérdezte Mary. - Egész jó..-bólintottam. Majd nem sokára fizettünk és elindultunk kifelé. Kezdett érdekelni,hogy minek kellett az új frizura,a műkörmök és a smink..de nem igazán akartam rákérdezni.. - Na izgulsz már ?-kérdezte Mary. - Egy kicsit..na jó.. igen !-válaszoltam mosolyogva. - Ennek az ajándéknak nagyon fogsz örülni !-mondta Mary. Hamarosan egy parkba értünk. Tudtam,hogy Mary nem fog egyből az ajándékhoz vinni,ha csak nem nála van..ezért türelmesen vártam.. - Na itt is volnánk !-jelentette ki. Körbenéztem : mindenhol csupasz fák,a földön színes levelek,egy hosszú út,mely átszeli a parkot.Nem láttam túl sok embert.. Leültünk egy padra... - Tessék kisasszony,ez lenne az én ajándékom neked !-mondta Mary és lassan kihúzott a kabátzsebéből valamit... - Repülőjegyek ?! Húú köszönöm !!-örvendeztem. - Siess,mert a gép 3 óra múlva indul !-figyelmeztetett,majd elindultunk haza felé... ~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Otthon vagyis a hotelban,gyorsan összegyűjtöttem a ruháimat,majd megpróbáltam vissza gyömszködni a bőröndbe..hát nem túl sok sikerrel.. - Segítsek ?-kérdezte Mary. Bólintottam. Így közös erővel, másfél óra alatt végeztünk.. Ráültem a bőröndre és mélyen sóhajtottam..: - Kész..! - Még közel sem..-mondta Mary. - Most elmegyünk szépen vásárolni !-tette hozzá. Így hát elindultunk vissza a plázába. Fogalmam sem volt,hogy miket kell vennünk,de ahogy Maryt ismerem,ruhákat.. Igazam is lett,hisz háromnegyed órán keresztül próbálgattam ruhákat,míg végül Mary ijedten kapta fel a fejét..: - Mennünk kell ! Hozd amik jók lettek rád és tetszenek ! Követtem az utasításait és összekapkodtam a ruhákat.. Gyorsan kifizettük őket,majd rohantunk a repülőtérre. Ahogy közeledtünk egyre jobban izgultam..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ Mikor odaértünk,a gép már bent állt. Lassan sétáltam a téren és húztam magam után a bőröndöm. Mindenki kapkodott,de én nyugodt voltam..sajna már nem sokáig...: - Kérem a jegyeket !-mondta egy nő. - Itt...nem nálad van Sophi ?-kérdezte Mary. - Nálam nincs..basszus,ugye nem veszett el ?-kérdezte kétségbeesetten. Mary is ideges arccal kereste a jegyet,majd mosolyogva nézett rám..: - Meg van ! - Ahh de jó !-mondtam megkönnyebbülten.Odaadtam jegyet és felszálltam a gépre... - Szia,vigyázz magadra !-köszönt el Mary. - Szia,te is ! Majd telefonálok !-mondtam. A búcsúzkodásunk után megkerestem a helyem,leültem és elővettem a telefonom. Kikapcsoltam és kinéztem az ablakon. Mary nagy aktivitással integetett nekem. Visszaintettem,hamarosan fel is szállt a gép.. Amint emelkedni kezdtünk rám tört a hányinger,pedig már milliárdszor ültem repülőn.. Hogy elvonjam a figyelmem,visszakapcsoltam a telefonom. Úgy döntöttem zenét hallgatok.. Sokáig válogattam,de végül is ezt a számot választottam kezdésnek..:
De aztán meghallgattam ezeket is :
Katy Perry - Roar
Bridgit Mendker - Ready Or Not
Miley Cyrus - Wrecking Ball
Ellie Goulding - Burn...
Egészen addig hallgattam zenét,míg végül el nem aludtam...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy nő hangjára ébredtem,amint azt hajtogatja :"- Kis asszony ? Kis asszony ! " Lassan kinyitottam a szemeim. - Kis asszony hamarosan landolunk..!-figyelmeztetett. Bólintottam és összekészülődtem. Már nagyon vártam,hogy láthassam apát,amint az Ausztrál - öbölnél napozik,a kengurukat, az óceánt.. De amikor kinyílt a repülő ajtaja és kimentem egy egészen más kép fogadott..: esett az eső,hideg volt és minden szürke.. Kíváncsi voltam,hova kerültem.. - London ?!-kérdeztem magamtól,mikor elolvastam az egyik prospektust,amelyet egy kedves kis lány osztogatott a turistáknak.. Apropó kíváncsiság,már nagyon vártam apát,bár nem hiszem,hogy meg fog ismerni,úgyhogy azon gondolkoztam,hogy csináljak-e névtáblát magamnak ezzel a címmel:"- SOPHIA MICHELL VAGYOK ! AZ APÁMAT KERESEM !!" De végül egy aranyos mosollyal az arcomon ültem le a reptéren. Ezután csak vártam...csak vártam..és csak vártam..de apa csak nem jött... Már kb. 2 órája vártam,mikor apa...még nem jött..! Már felhívtam Maryt,de nem vette fel..unalmamban olvastam,pedig nem szeretek ! - Szia,hát te ?-kérdezte egy férfi barátságosan. Először arra gondoltam,hogy biztos egy pedofil..úgyhogy nem válaszoltam. - Értem,idegenekkel nem állunk szóba.. tudod az én lányom is kb. annyi idős lehet,mint te ! Épp őt várom..-mondta a férfi. Ekkor felnéztem.. - Én az apámat várom,de nem tudom,hogy is néz ki..-mondta szomorkásan. - Hogy hívnak ?-kérdezte a férfi. - Sophia,Sophia Michell.-válaszoltam. - Szia,kis lányom !-mondta a férfi,apa szinte sírva. - Apa !-kiáltottam boldogan. A könyv is kiesett a kezemből. - Nagyon sajnálom,hogy nem jöttem előbb,de dolgoznom kellett !-mondta. Megráztam a fejem,hogy nem haragszom. Elindultunk nyilván haza felé.. Nem tartott sokáig az út,de így is majd lefagytam,hisz én Ausztráliára voltam felkészülve,nem Angliára..! - Nézd csak,itt dolgozom és most már itt is lakom !-mondta apa. - Ez egy...stúdió.-tette hozzá. Bementünk. Apa akivel csak találkozott,mindenkinek. Már kicsit kényelmetlenül éreztem magam,a sok ember miatt,akik engem bámultak és kifogásokat kerestek rajtam.. Amikor apa már szinte mindenkinek bemutatott,felmentünk egy eldugottabb emeletre,itt fogok lakni egy darabig... - Tessék ez lesz a te szobád,rendezkedj be nyugodtan én lent leszek,ha keresnél..-mondta apa. Bólintottam. Amint kiment bedőltem az ágyba. Apa nagyon kedvesnek tűnik,de látszik rajta,hogy fogalma nincs a lányokról..a szobában nagyon aranyos plüssök,üdítő és keksz volt. Ami nagyon tetszett az,az volt,hogy volt egy kis terasz..azonnal kimentem és körülnéztem..:mindenhol kocsik,buszok és egyéb járművek,magas házak tornyosulnak majdnem az égig. Elnézegelődtem egy darabig,aztán lementem megkeresni,apát. Út közben el voltam gondolkozva,úgyhogy nem igazán figyeltem... Röhögcsélést hallottam,majd..BUMM.. - Áu..-kaptam a fejemhez. - Jól vagy ?-kérdezte egy hang. - Nem bazd épp most vágtak fejbe egy ajtóval..!-mondtam mérgesen. - Jó ne légy ilyen harapós..! Segítsek ?-kérdezte. - Kösz,de azt hiszem már egyedül is fel tudok állni..-válaszoltam. - Figyelj én sajnálom ! Tudod mit,ma elmegyünk a haverokkal bulizni,ha gondolod gyere te is !-ajánlotta fel a srác,majd kacsintott egyet és elment. Megforgattam a szemem és elindultam tovább egyenesen. Hamarosan megtaláltam apát. Épp egy számítógép előtt ült. Leültem mellé én is. - Figyelj Sophia,elmennél a közeli kávézóba venni 2 fekete kávét,3 tejes kávét és ha gondolod vehetsz magadnak forrócsokit. Tessék itt a pénz !-mondta apa. - Rendben.-sóhajtottam. Felpattantam és már indultam is. Hamar megtaláltam a kávézót. Bementem és leadtam a rendelést. Miközben várakoztam a kávékra,na vajon kit láttam bejönni az ajtón ?! Hát persze,hogy azt a srácot.. Most láttam először,de már irritál ! Ahogy bohóckodott a haverjaival,meg ott volt néhány lány,akik folyton körülötte zsongtak,mintha megbűvölte volna őket. - Tessék az 5 kávé !-mondta a pultos srác.Kifizettem neki,majd elindultam kifelé,amikor... - Hát ezt nem hiszem el..!-mondtam,mert most meg leöntöttek kávéval. - Sajnálom..Akarod,hogy.. - Nem kösz már épp eleget segítettél..!-mondtam. - Figyelj,ha ma ráérsz akkor 21-kor találkozhatnánk a stúdió előtt és akkor elmehetnénk bulizni..!-javasolta a srác. - Miért is mennék ?! Mert nekem csaptad az ajtót,mert leöntöttél kávéval ?-kérdeztem. - Hagyd,úgy is eljön..!-lépett elő egy másik srác,titokzatosabb a fején kapucni volt a szemeit pedig napszemüveg takarta. Majd hirtelen eltűntek. Én pedig haza sétáltam... - Itt a kávéd apa,de soha többet el nem megyek !-jelentettem ki. - Ó és ugyan..-kezdte el mondani apa,de amikor végre rám nézett,minden világossá vált számára. - Menj fel és öltözz át..-javasolta. Fel is mentem. Azon gondolkoztam,hogy elmenjek-e vagy sem,hisz még soha sem voltam buliban,főleg nem srácokkal... Végül is egy bulizós ruhába öltöztem,mert túl nagy volt a kísértés,hogy nemet mondjak rá..
Mikor készen lettem,leszaladtam épp akkor jött fel apa is.. - Hát te ?-kérdezte. - Hát én csak..egy buliba megyek..-válaszoltam. - Jó menj,de ne maradj sokáig !-mondta. - Köszi ! Apa.. - Hmm? - Hiányoztál !-mondtam és az ajtó felé futottam. Mikor kiértem nem láttam senkit. Az járt a fejemben,hogy átvertek... - Hé igazad lett,tényleg itt van !-mondta a srác. - Igen itt vagyok..-mondtam. Elindultunk a buli helyszín felé. Nem kellett túl sokat gyalogolnunk,mire odaértünk már óriási sor állt,de minket soron kívül beengedtek. A buli már tartott. Hatalmas tömeg,alig fértünk el.. - Akarsz táncolni ?-kérdezte az egyik srác. Bólintottam. Bementünk a tömegbe és táncoltunk. Később csatlakoztak a többiek is. - Austin vagyok,és te ?-kérdezte. - Én nem !-válaszoltam. - Nagyon vicces !-mondta Austin. - Sophi..-mondtam. Félbeszakítottak a többiek,mert szomjasak ls,hogy nekünk is mennünk kell..Hát jó,mentünk is,de Austin fogta a kezem... A pultnál ült egy titokzatos srác,azonnal felismertem,ő volt a kávézóban is. Néztem őt,de ezt nyilván észrevette,mert ő is nézett engem.. - Nincs szemezés,ő az enyém !-mondta Austin később. - Mennyit ittál ?-kérdeztem. - Szeretem a nyuszikat..-válaszolta. - Austin,mennyit mutatok ?-kérdeztem. - Tízen.. 100..sokat...-válaszolta. - Szerintem menjünk haza !-mondta és a többiek is egyetértettek. Én előre mentem Austinnal az oldalamon,aki folyamatosan a hajamat szagolgatta. Már nagyon idegesített,úgyhogy fogtam és elengedtem a karját,ő pedig a földre rogyott... Egy darabig ott maradt és a padlót bámulta,aztán felsegítettem a földről és leültettem a bárpult melletti kis kanapéra,majd hátranéztem,de a többiek eltűntek. Visszasétáltam a bárpulthoz. Körbenéztem,de sehol senki. A keresésüket próbáltam kevésbé szőkésen megoldani,de egy titokzatos szempár figyelmét így is sikerült felkeltenem... Nem láttam egészen az arcát,de éreztem,hogy engem néz... Egy darabig még kerestem a többieket,de aztán beleuntam,úgyhogy leültem egy bárszékre. Rendeltem magamnak egy italt. Miközben az italomat iszogattam fél szememet Austinon tartottam. A titokzatos alak felé pillantottam,de már nem volt ott. Körbenéztem,de nem láttam sehol. Talán elment ? Felálltam és Austinhoz sétáltam. De ő sem volt ott,ahol hagytam. Megijedtem. A kijáratot kezdtem el keresni,de ebben a hatalmas tömegben nem is volt olyan egyszerű ! Végül csak sikerült,némi bolyongás után végre kijutottam. Az egyik utca sarkán megpillantottam egy srácot,amint a földön fekszik. Odasiettem hozzá. Természetesen Austin volt az... - Úristen,veled meg mi történt ?-kérdeztem kétségbeesetten,mert a srác arca több helyen is vérzett. De Austin nem tudott válaszolni,csak mutogatott valamit,amit persze én nem értettem,majd egyszer csak nyögdécselni kezdett és rám mutogatott. - Én ?-kérdeztem. Megrázta a fejét és fölém mutatott. Nem nézte fel,mert meg pillantottam a házfalán egy hatalmas árnyékot. Ijedten fordultam meg.. - Te tetted ezt vele ?-kérdeztem kicsit bátortalanul. - És,ha igen ?-kérdezte. - Miért ?-kérdeztem tovább. - Nem rád tartozik,.. - Gyere Austin,menjünk..-mondtam és már megfogtam a karját,amikor a mögöttem álló alak megfogta a kezem. - Ő itt marad !-mondta. - Nem ! Ők velem vannak !-szólt egy hang távolabbról. Erre a mögöttem álló alak ijedt arcot vágott,majd bólintott és egyszerűen elszaladt. - Kösz,de egyedül is megoldottuk volna !-mondtam. - Csz..hát én nem úgy láttam..-mondta a másik alak,ahogy egyre közelebb jött. - Ó pedig nagyon is úgy volt !-mondtam. - Téged láttalak már valahol..-mondta az alak,vagyis a srác,amint mellém ért. - Nanee..-mondtam. - Te mindig ilyen dög vagy ?-kérdezte. - Nem,csak általában és ismeretlen alakokkal..-válaszoltam. - Harry vagyok. Bemutatkoztam,így már nem vagyok ismeretlen..!-mondta. - Szia Harry. Kösz,hogy "megmentettél",de most már elmehetsz,ha gondolod.-mondtam és megpróbáltam felsegíteni Austint. - Segítek.-mondta Harry és a vállára tette Austin egy karját,én pedig a másik karját tettem az én vállamra. Így mentünk egy darabig. - Most hova is megyünk ?-kérdezte Harry. - Nincs "megyünk",mert én haza megyek,te pedig nem tudom..-válaszoltam. - És a sráccal mi lesz ? - Ő is jön velem. Van elég hely..-mondtam. Ezután végre csönd lett..egészen addig,amíg el nem értük a stúdiót. - Na itt is volnánk ! Köszi a segítséget,majd fizetek neked egy fagyit..vagy egy csokit mit tudom én..jó éjt !-mondtam. - Neked is..-mondta Harry és lassan eltűnt a szürke ködben.. Én pedig beráncigáltam Austint az ajtón,ami nem éppen halkra sikerült... - Sophia csak hogy végre..-jött le apa a lépcsőn pizsamában. De amikor meglátta Austint,"enyhén" meglepődött... - Ő meg kicsoda ?-kérdezte. - Egy srác,aki ma hozzám vágtam az ajtót és leöntött kávéval..-magyaráztam. - Ezért behúztál neki..jó párszor ?-kérdezte apa furán. - Dehogyis ! Nem én voltam,hanem egy másik srác,aztán találkoztunk egy 3. sráccal,aki segített őt idehozni,de már elment...-meséltem. Látszólag apa kiborult,de mivel ez itt az első napom,ráadásul mér nagyon rég nem találkoztunk,úgyhogy próbálta leplezni az érzéseit.. - Jó értem,de mit akarsz kezdeni szerencsétlen sráccal ? Megnyúzod ?-kérdezte apa. - Jó ötlet !..Neem azt reméltem,hogy van itt elég hely számára is és majd holnap lekezelem a sebeit vagy elmegyünk orvoshoz és,ha már belekeveredtem,akkor érdekel a teljes sztori !-mondtam. Apa bólintott. Én pedig felsétáltam az oldalamon a majdnem alvó Austinnal.A szobámba nem akartam bevinni,de kint sem hagyhattam,úgyhogy végül is a szobámba leterítettem neki pokrócokat meg plédet,jó messze az én ágyamtól ! Majd hogy nem átlógott a kinti folyosóra.. Amikor ezzel meg voltam,elmentem fogat mosni,átöltöztem,végül pedig bebújtam az ágyamba. Még rápillantottam Austinra,hogy minden rendben van-e. Úgy láttam,hogy igen,így hát becsuktam a szemeim. Hamarosan el is aludtam. ~Így telt az 1. napom Londonban ! :)) Akinek tetszett az ne felejtsen komizni vagy feliratkozni,bár azt sem bánnám,ha mindkettőt megtennétek ! ;)) De írhattok véleményt chatben is !! :DD *Köszönöm,hogy olvastad ! :)) #Rose
A nevem Sophia Michell. 18 éves vagyok. Anyám még egészen kis koromban meghalt.Nem sokkal ezután apa egy új nőt vett feleségül.. A házasságuk nem tartott túl sokáig és mivel apa elég elfoglalt ember,stúdiós cég tulajdonos révén,ezért a mostohámhoz költöztem. Egy darabig még az esős Angliában maradtunk,de mikor 13 voltam, a napsütötte Floridába költöztünk. Nehezen,de sikerült beilleszkednem az iskolákba,amelyekbe a mostohám,Mary beíratott. Folyton iskolát kellett változtatnom Mary munkája miatt.. Meg természetesen folyton úton voltunk. Nem egyszer aludtunk el a buszon,a vonaton, a hajón vagy a repülőn a fáradságtól. Míg végül nem már Marynek is elege lett a sok iskolából,így hát magán tanuló lettem. Nem mondom,hogy rossz,csak rettentően unalmas egy idő után.. Unom,hogy a tanárokkal skypeolok,hogy át kell faxolni a dolgozataimat,hogy csak twitteren,skypeon,tumbrlon tudok beszélgetni a barátaimmal,már ha azok még..Már komolyan kezdett nagyon elegem lenni ! Már nagyon sokat ábrándoztam arról,hogy vajon hol van most apa,de Mary mindig kitalált valami kifogást,hogy miért nem érdemes megkeresnem őt...Egészen mostanáig..Kiterveltem egy csúcs szuper tervet,ami akár be is válhat ! ~Tartsatok velem és keressük meg együtt a rég nem látott apámat ! Ez egy óriási kaland lesz !
