Elindultam a park felé..az a park felé ahova Harry vitt.. Gyűlölöm őt..még sem tudom kiverni őt a fejemből ! Leültem egy padra és akaratlanul..de elkezdtem sírni.
- Sophia ?!-szólított meg egy ismerős hang. Felnéztem és Austin volt az.
- Austin !-ugrottam a nyakába.
- Mi történt ? Már vagy..-mondta,de abbahagyta,mert észre vette hogy könnyesek a szemeim.
- Na jó most azonnal gyere velem !-mondta és elkapta a karom. Fogalmam sem volt,hogy hova visz.Megálltunk egy bolt előtt.
- Várj itt. Mindjárt jövök..-mondta és bement. Én meg megint egyedül maradtam. Körbenéztem. Köd volt és esett az eső. Fáztam és féltem.. Ezeket az érzéseket csak fokozta az,hogy láttam valakit..
Megráztam a fejem és a másik irányba néztem. De megint feltűnt..jobbnak láttam,ha inkább berohanok a boltba. De épp ekkor kinyílt az ajtó és fejbe vágott.
- Te mindig ezt csinálod ?!-mosolygott Austin. De amikor meglátta,hogy én nem mosolygok,lehervadt a vigyor az arcáról..
- Mi a baj ?-kérdezte.
- Semmi...menjünk vissza gyorsan !-kérleltem,de nem mozdult. Valamit ki kellett találnom...
- Austin...-sóhajtottam. Erre kékes zöld szemekkel meredt rám. Vettem egy nagy levegőt..és megöleltem. Kicsit meglepődött..de nem ellenkezett.
- Kérlek...szoríts !-mondtam és a vállára tettem a fejemet. Kicsivel később átkarolt ő is. Nagyon erősen szorított...teljesen más érzés volt,mint mikor Harry ölelt át.
Lám erre ki tűnt fel...?! Próbáltam nem észre venni..
- Austin gyere induljunk el valamerre..nagyon szépen kérlek segíts !-suttogtam neki.
- Persze..!-súgta vissza. Elengedtük egymást és megfogtam a kezét..
Az alak...akinek nem mondom ki a nevét..végig követett minket. Megálltunk egy kávézónál. Értetlenül néztem Austinra... lassan utolért minket az alak..De mi csak álltunk egymással szemben.
- Sophia....eljönnél velem a parkba ?-kérdezte. Épp a legjobbkor..
- Persze !-vágtam rá. Elindultunk. Végig fogtunk egymás kezét. Nagyon romantikus...lett volna...
ha komoly lenne..és nem követne minket Ő... Kezdtem kiborulni. Elértük a park közepét. Leültünk egy padra. Kifogytam az ötletekből.. Csak ültem és a földet néztem. Austin csak mosolygott.
- Gyönyörű vagy..! Tudom sokszor mondtam már..de ezt nem lehet elégszer elmondani !-mondta..én meg akaratlanul is elvörösödtem. Aztán..megint megölelt. Ám ez rossz ötlet volt..
- HARRY ?!-kiáltottam. Éppen öleltük egymást..mire BUMM..aztán Austin már a földön volt. Én meg megijedtem.. Remegve néztem rá..
- Sophia..én...én..- mentegetőzött.
- Austin jól vagy ?!-borultam le mellé.
- Igen..semmi baj !-állt fel..mikor sikerült akkor láttam,hogy vérzik az arca. Ijedten néztem Harryre Láttam az arcán..milyen valójában. Ez a szomorú valóság.. Csak álltam Austin mellett..
- Gyere Sophia menjünk..-szólt Austin. Megrántottam a vállam és megfordultam. Harry még ott maradt és csak nézett minket..majd káromkodásokat hallottunk..és egy csattanást.. Rémültem fordultam meg..de nem láttam semmit.
- Mi a baj ?-kérdezte Austin.
- Semmi...csak..csak hallottam valamit.-mondtam még mindig hátra felé nézve. Egy darabig így maradtam,majd visszarohantam a parkba. Mikor odaértem körbenéztem.
- Harry ?!-kiáltottam. Nem jött rá válasz.
- Sophia menj innen !-hangzott kicsivel később.
- Sophi drága..hát újra látlak ?!-mondta nyájasan Ryan.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Azt hittem gyűlölöd...-mondta.
- Hol.. van ?-kérdezte ismét. Hirtelen elővezették.. sokan voltak mindannyian Harryt fogták. Össze volt verve. Az eszem azt súgta : Szaladj ! De a szívem meg azt : Maradj ! Először az eszemre hallgattam...de aztán megfordultam..természetesen rossz döntés volt,mert engem is elfogtak. Fogalmam sem volt,hogy mi lesz velem. Harry nem volt túl jó állapotban. Én meg féltem..nagyon féltem !
- Nyugi már cica..!-nyugtatott Ryan.
- Ne nyúlj hozzá !-mordult fel Harry.
- Miért mi lesz ?!-mondta gúnyosan és megsimogatott. Nem hagytam magam,megrúgtam. Fájdalmasan felkiáltott. Aztán elvigyorodott és még közelebb jött. Mikor ideért megpróbált megcsókolni.. Szerencsére nem sikerült ez neki,mert Harry hirtelen kiszabadult és egy hatalmas öklöst adott Ryannek,aki ettől földre került.
- Sophia minden rendben ?-kérdezte Harry. Bólintottam és merengve néztem le a földre. Tudtam, hogy Harry engem néz..de nem akartam ránézni.
Ryan felállt. Ekkor látszott,hogy az arca vérzik. Nem akartam elhinni,hogy Harry...szóval ő..ilyenre képes..
- Egy ujjal se merjél hozzá érni,érted ?-kérdezte Harry Ryantől,aki a az arcáról törölgette le a vért.
- Azt hiszed akkora ász vagy ?! Hát nem vagy az ! Nézz csak rà erre a lányra ! Nem látod,hogy fél tőled ?! Képzeld velem volt és nagyon jól meg voltunk nélküled is ! Nincs rád szüksége és ezt te is nagyon jól tudod !-mondta Ryan és oda jött hozzám. Ekkor felnéztem szinte sírva. Először Ryanre,majd Harryre. Mindketten választ vártak tőlem...de én csak hallgattam...
Hirtelen egy egészen jó és megvalósítható gondolat futott át az agyamon.. Pár perc múlva még mindig csend volt. Ekkor cselekedtem én..egyszerűen fogtam magam és rohanni kezdtem.
- Sophia...-hangzott utànam,de nem törődtem vele csak futottam ahogyan csak tudtam. Ez mind szép és jó volt..de valamit elfelejtettem..: nem ismerem annyira a környéket..így hát sikeresen el is tévedtem.. Azt hittem rám találtak,de mégsem..egyedül bolyongtam egy hatalmas ,sötét, idegen városban..
Hirtelen arra lettem figyelmes,hogy egy alak közeledik felém. Megijedtem. Még a lélegzetemet is próbáltam visszafolytani. Szinte megfagyott a levegő. A lámpák halovány fényében csak alig lehetett látni valamit. Hangokat hallottam..
- Àààáá!-hallatszott a sikítás egész közelről. Összerezzentem és megfordultam. Elindultam abba az irányba. Elértem az utcának,(amin éppen haladtam)..a végét. Nem messze tőlem egy homályos körvonal rajzolódott ki. Hátrálni kezdtem,de megbotlottam és elestem. Az alak közeledni kezdett. Behunytam a szemeim..már túl késő volt.
- Hàt te mit keresel itt ilyenkor ?-kérdezte egy kedves hang. Nem erre számítottam,így hàt egy darabig nem vàlaszoltam.
- Hahó ?! Talán valami baj van ?-kérdezte .
- Nem..nincs...azt hiszem..-válaszoltam remegve.
- Nah gyere állj fel !-nyújtotta a kezét.
- Hey téged ismerlek..Sophia ?!-mosolyodott el ahogy felálltam.
- Lisa ?-kérdeztem.
- Bizony !-válaszolta.
- Mit keresel itt ? Már nagyon régen láttalak !-tette hozzá.
- Háát érdekesen alakult utána minden...-válaszoltam.
- Mi van azzal a fiúval ? Jobban vagy már ?-kérdezgetett.
- Semmi..-válaszoltam szűkszavúan.
- Mesélj !-ült le mellém.
- Nem kell mesélnem semmit..-ahogyan ezt kimondtam,egy fekete autó száguldott el mellettünk. Hirtelen fékezett és egy magas,rideg külsejű srác szállt ki belőle. A szívem gyorsabban kezdett dobogni..
- Sophia valami baj van ?-kérdezte Lisa. Mielőtt válaszolhattam volna..már ideért a srác. Idegesen felálltam. Csak a földet néztem. Nem akartam ránézni.. Ekkor felemelte az állam. Egyenesen a szemembe nézett. A tekintete hideg volt..
- Hagyj !-rezzentem, fel. Hátrébb léptem Lisa mellé. Közelebb jött ő is. Én már nem tudtam tovább hátrálni.. Most az arcomon simította végig a kezét. Elhúztam az arcom. Egy halvány mosoly jelent meg az arcán.
- Hagyj békén..-mondtam halk hangon. De persze rám sem figyelt. Elkapta a karom és közelebb lépett. Mocorogtam,de már nem sokáig..Megcsókolt..igaz rövid ideig,mert nem hagytam magam. Megrúgtam. Felszisszent egy kicsit.. Eközben próbáltam kiszabadulni a szorításából. Sikerült is. Rohanni kezdtem.
- Lisa segíts !-kiáltottam. De a lány csak állt és meredten nézett minket.
- Hagyj békén Harry !-kiabáltam.
- Félsz tőlem ?-kérdezte.
- Nem félek !-válaszoltam határozottan.
- Maradj velem !-mondta nyugodtan. Rám nézett. A tekintete valahogy meg fogott...
Nem szóltunk egymàshoz. Néha a tekintetünk találkozott,de olyankor gyorsan elfordítottam a fejem.
- Ne csináld ezt velem !-mondta később Harry. Nem válaszoltam. Ekkor közelebb jött.
- Engedd,hogy megmutathassam ki vagyok !-kérlelt.
- Láttam milyen vagy.-mondtam halkan. Nem mondott rà semmit csak nézett rám. Majd elém lépett. Megfogta a kezem.
- Szeretlek Sophia !-mondta csillogó szemekkel. Hirtelen olyan érzésem lett,mintha mellkason vágtak volna. A szívem nagyon gyorsan dobogott. Azt hittem sikerül határozottabbnak lennem,de nem sikerült..
Megszorítottam Harry kezét. Felemeltem a fejemet,ő pedig megcsókolt. Meg is feledkeztem Lisaról..
Hàtrébb léptem. Körbe néztem,de a lányt sehogy sem láttam.
- Haza kísérjelek ?-kérdezte Harry. Bólintottam. Elindultunk a stúdió felé. Egy gondolat kavargott a fejemben..amitől nem tudtam szabadulni..
Megérkeztünk..kinyílt a stúdió ajtaja. Harry megállt az ajtóban. Tétován nézett rám. Intettem neki,hogy jöjjön be. Nem kellett neki kétszer mondani..
Apát viszont nem láttam sehol.
- Egyedül leszel ?-kérdezte Harry.
- Lehet..-mondtam és miközben aput kerestem,talàltam egy levelet. Láttam,hogy apa mobilon is keresett,csak nem vettem fel..
- Úgy tűnik egyedül..-sóhajtottam a levél elolvasása után.
- Én ráérek..maradjak még ?-kérdezte. Rá akartam vágni,hogy nem..de végül mégis egy igen jött ki a számon..
Felmentünk a szobámba. Bekapcsoltuk a tv-t. Nem mintha néztük volna..
Mindketten gondolkoztunk...egy darabig. Aztán Harry megfogta a kezem és magához húzott. Nem ellenkeztem. A fejemet a vállára hajtottam.. Lassan úgy éreztem,mindjárt elnyom az álom...
Így is lett..elaludtam Harry vállán a fejemmel..
Itt egy kis meglepi : http://www.hatemylifecausewhynot.blogspot.hu/2014/03/1-dijam.html
VálaszTörlés