Reggel alig bírtam kinyitni a szemeimet,mert a sírástól csíptek és összetapadtak. De végül csak sikerült. Kikeltem az ágyamból. Először a fürdőbe mentem be. Ott rendbe szedtem magam,majd vissza sétáltam a szobámba. Felöltöztem. Mikor készen voltam,lementem hogy megkeressem apát. Többé-kevésbé sikerült is..mert látszólag nagyon elfoglalt volt. Így hát csak köszöntem neki és elindultam hátha összefutok valakivel,akihez beköltözhetnék.. Ez mind szép és jó,csak hát Harryn kívül nem ismerek senkit..vagyis a tegnapi után màr senkit sem ismerek.. Olyan egyedül éreztem magam,mint még soha ! Gondolkoztam,hogy haza menjek-e,de ott se sokkal jobb a helyzet.. Ott egész nap járkálunk Maryvel,ami végül is tök jó móka..csak az a gond,hogy hova és kikkel megyünk.. Általában Mary barátnőivel találkozunk és velük megyünk el.. már belefáradtam. Komolyan néha úgy érzem,mintha már nagyon öreg lennék..mint egy morgós vénasszony !
Ahogyan így gondolkoztam,nem figyeltem kellőképpen és neki mentem valakinek.
- Jól vagy ? Jaaj úgy sajnálom ! Nem figyeltem oda !-magyarázkodtam és felsegítettem a lányt,akit fellöktem.
- Nagyon el lehettél merengve,ha nem vettél észre.. Nincs semmi bajom ! Nem haragszom,de máskor azért jobban is odafigyelhetnél !-javasolta a lány. Bólintottam,ő pedig elindult,de visszafordult..
- Nem kísérsz el ? Persze csak ha nem sietned..
- Sietni ?! Nekem ?! Pff dehogy is ! Ráérek ..-legyintettem.
- Akkor jó. Én Lilly vagyok..és te ?-kérdezte barátságosan.
- Sophia. -válaszoltam.
Nem kellett sokat gyalogolnunk, hamar elértük a célunkat. Amely később kiderült,hogy Lilly lakása volt az. Mikor beléptünk nagyon aranyos és otthonos hely fogadott. Az első dolga az volt Lillynek,hogy körbevezetett . Mikor a nappaliba értünk nem tudtam megállni,hogy ne üljek le.
- Mi a baj, talán fáradt vagy ?-kérdezte Lilly. Én csak bólintottam.
-... és ideges..-tettem hozzá.
- Miért vagy ideges ?
- Hosszú történet..hülyeség..hagyjuk !-mondtam szomorúan. Felálltam és az ablakhoz sétáltam. Innen látni lehetett a stúdiót. Épp akkor lépett ki az ajtaját Harry,amikor arra néztem.
- Mit nézel ennyire ?-kíváncsiskodott Lilly. Nem szóltam semmit,a stúdió felé mutattam. A lánynak azonnal kivilágosodott minden.
- Miatta vagy ideges ?-kérdezte.
- Miatta ..is !
- Miért még ?
- Nem akarom,hogy megtaláljon,ezért lakást keresek magamnak..na meg az apám miatt is..teljesen kikészítem őt. - erre Lilly csak bólintott.
- Tudod nálam lakhatsz ! Lakj nálam és akkor nem leszel olyan egyedül..!-javasolta.
- Komolyan ?! Jaaaj nagyon szépen köszönöm !-nagyon örültem. Ám az örömömet a telefonom csörgése zavarta meg. Kivettem a táskámból...
- Haló. Igen tessék..-szóltam bele.
- Szia Sophia...nem tudom, hogy már megint mi történt vagy, Jade mit hordott neked össze..csak annyit tudok,hogy tegnap elrohantál...-hallatszott a vonal másik végéről. Meg sem tudtam szólalni.
- Találkozzunk ma a stúdió előtt...kérlek..!-valahogy az a kérlek már ismerős volt tegnapról..persze tudtam,hogy ki hív..Harry . Ki más ?! Mégis volt benne valami,ami miatt az eszem azt sugallta : menjek..
- Figyelj Lilly,nekem most mennem kell,de ha gondolod..vissza jövök szívesen !-mondtam.
- Rendben. Ahogy gondolod !-mosolygott Lilly.
Lerohantam az utcára. Mire leértem már nem volt ott senki.. Átvert volna?! Egyre jobban kezdem gyűlölni őt ! Leszegett fejjel sétàltam vissza Lillyhez.
- Ilyen hamar megjöttél ?! Na mi volt ?-kérdezte.
- Nem volt ott senki ! Átvert..most biztos rajtam röhög..
- Dehogy is Sophia!-vígasztalt. Elmosolyodtam. Leültünk a nappaliban és néztük a tv-t. Míg el nem aludtunk mind a ketten. Fogalmam sincs mennyit aludhattunk,de sokat az biztos ! Engem a telefonom csörgése ébresztett fel. Lilly még aludt,úgy hogy csendben kisétáltam a konyhába.
Rögtön elment még az élettől is a kedvem,mikor megláttam hogy Harry hív. Még van képe felhívni ?! Felvettem,de csak kíváncsiságból.
- Haló..-szóltam bele.
- Sophia..! Nem voltál a parkban..-hallatszott.
- Harry ?!-kérdeztem biztonytalanul.
- Neem , Ryan !-mondta a hang.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Azt hittem nem kedveled..
- Hát nem is... Csak hát nem volt ott a parkban..-mondtam.
- De igen ott volt..-mondta Ryan.
- Most hol van ?-kérdeztem.
- Gyere a parkba,amilyen gyorsan csak tudsz..-fejezte be Ryan a mondandóját,majd lerakta.
Nem tétováztam,kerestem papírt és ceruzát. Leírtam Lillynek a telefonszámomat,hogy bármikor fel tudjon hívni. Majd ezután felöltöztem és már rohantam is a parkba.
Hamar odaértem. Ryan és a bandája már vártak.
- Tudtam,hogy eljössz !-jegyezte meg Ryan.
- Hol van Harry ?-kérdeztem.
- Elöbb én kérek valamit tőled !-mondta Ryan és közelebb lépett.
- Gyere el velem ma este vacsorázni..-folytatta.
- Én ?! Ezért van az hogy....meg az hogy....-mondtam zavarodottan. De végül rá bólintottam.
- Köszönöm. Akkor..mehetünk ?-kérdezte.
- Várj..így menjek !? Ugye nem gondolod komolyan ? Átöltözöm és jövök..ha elviszel a stúdióig,akkor még hamarabb indulhatunk..-javasoltam.
Beszálltunk Ryan kocsijába és nem sokára már a stúdiónál voltunk. Kipattantam,berohantam az épületbe,fel egyenesen a szobámba. Gyorsan felkaptam magamra egy ruhát,amit találtam és már rohantam is vissza. Beszálltam az autóba. Elindultunk. Nem igazán...sőt egyáltalán nem beszélgettünk. Így az út még hosszabbnak tűnt...de csak oda értünk ! Mikor kiszálltam egy gyönyörű hotelt láttam magam előtt.
- Ugye szép ?-kérdezte.
- Most viccelsz ?! Gyönyörü !-ámuldoztam. Ryan csak mosolygott,majd intett,hogy menjünk be. Bent iszonyat sokan voltak. Csak ott àlltam a bejáratnál és úgy éreztem elveszek a tömegben.
- Gyere a mi asztalunk arra van !-mutatott egy még szebb hely felé. Elfoglaltuk a helyünket. Nem sokára leadtuk a rendelésünket a pincérnek. Ameddig vártunk beszélgettünk kicsit. Így sokkal szimpatikusabb volt Ryan. Most megismerhettem egy másik oldaláról is. Egy elég pozitív oldalról.
Sokat nevettünk. Például kért egy kis cukrot,mert az egyik mártása túl savanyú volt,de véletlenúl a sült krmplit cukrozta és a mártást sózta meg.
Mikor végeztünk az evéssel,Ryan elkapta a csuklóm és az étterem egyik eldugottabb,folyosós részéhez vitt. Itt volt egy csomó ajtó. Bementünk az egyiken. A szoba üres volt. Körbenéztem. Meg akartam fordulni de Ryan hátulról a nyakamat kezdte el csókolgatni. Nem hagytam magam,eljöttem onnan. Megpróbáltam kiszaladni az ajtón,de az persze zárva volt ! Ryan egyre közeledett..míg végül az ajtónak nyomott.
- Az a szemét nem érdemel meg téged ! Tőle te jobbat érdemelsz ! Csak kihasznàl...
- Elég ..!-szóltam közbe,de hiába..
- Ryan ne.!!-mondtam ès megpróbáltam ellökni magamtól..sikertelenül..
Hirtelen felkapott és egy ágy felé vitt. Már előre kezdtem félni.. A hátamra fektetett és a ruháimat próbálta lehámozni rólam. Próbáltam ellenkezni,de nem ment.
- Ne ellenkezz Sophia ! Tudom,hogy akarod te is !-mondta és leszorított.
- Mitől jobb ő,mint én ?-kérdezte.
- Nem jobb..ezért nem kedvelem !-mondtam és ügyesen kicsusszantam alóla. Sajnos elkapott és visszahúzott. Ismét a hátamra fektetett,de most mindenre ügyelt.
Elkezdte lehúzni rólam a nadrágomat és mire észbe kaptam,màr túl késő volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése