~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- ÁÁÁ!-sikítottam..sokadszorra.
- Sophia..! Sophia itt vagyok ! Nincs semmi baj ! Csak egy álom volt !-csitított Harry,majd visszahúzott maga mellé az ágyba.
- Egy rém álom..-tettem hozzá.
- Hány óra van ?-kérdeztem.
- Nem tudom.. negyed 8 körül..-válaszolta Harry.
- Én már vissza nem alszom,az biztos !-jelentettem ki. Ezen Harry mosolygott egyet,majd átkarolta a derekam.
- Attól még visszajöhetsz...-mondta. Vissza is feküdtem. Először a párnára tettem a fejem,de aztán közelebb húzott magához,így a fejem valahogy a mellkasára került.
- Köszönöm..!-mondtam.
- Ugyan mit ?-kérdezte.
- Hogy velem maradtál..hogy segítettél..elég borzalmas éjszaka volt ! Köszönöm,hogy velem virrasztottál,hogy...-befejeztem..volna a mondatot,de nem tudtam..
- Hát szívesen..-vigyorgott Harry.
- Szz áu..!-szisszentem fel.
- Mi az ?
- A bordám..
Harry nem szólt semmit,csak kikelt az ágyból,majd eltűnt a szobából kiérve.. Ott maradtam egyedül egy nagy szobában.. Rossz érzés volt ez is..pedig nem voltam egyedül..mégis úgy éreztem..
Harry visszajött egy pillanatra,de a küszöbön megállt,mintha fülelne.. Hirtelen felkapta a fejét és megint eltűnt,de most hamarabb visszajött. Látszott az arcán,hogy valami baj van...
- Gyere Sophia,most azonnal el kell tűnnünk !-mondta. Bólintottam,felálltam,felöltöztem és már indulhattunk is.
- Nem az ajtón fogunk menni..!-mondta Harry egy titokzatos mosollyal a szája szélén. Már kezdtem félni,hogy lemászunk a teraszon vagy valami ilyesmi,de végül csak kimentünk a teraszra és átmásztunk a mellettünk lévő lakásba,ahol épp nyitva volt az ablak. Szeretem az extrém dolgokat,de ezt azért nem gondoltam volna..
- Hát ez meleg helyzet volt..!-mondtam.
- Ez ?! Ez nem volt még semmi,ahhoz képest,ami...-magyarázta Harry,de abbahagyta,hogy miért arról fogalmam sem volt...
- Valahogy ki kell jutnunk innen,mert neked kórházban a helyed !-mondta idegesen.
- Nekem ?! Pff dehogyis !-legyintettem,de valójában minden levegővétel,minden lépés és minden mozdulat nagy fájdalmakkal járt..
- Akkor gyere menjünk !-intett Harry.
- Ááá!-kiáltottam.
- Pssszt ! Tudtam,hogy van valami bajod !-mondta,majd felkapott és elindultunk... Csendben kisétáltunk a folyosóra. Kicsit sem volt feltűnő,hogy egy elég magas srác egy átlag magas lányt cipel menyasszony fogásban..! A szívem a torkomban dobogott.. Éreztem,hogy Harrynek is elég gyorsan vert szíve..
Hát még mikor emberekkel is találkoztunk..! Szerencsére senki sem kérdezett tőlünk semmit,csak csendben elhaladtak mellettünk... Így aztán mi sikeresen leértünk a parkolóba. Beszálltunk a kocsiba és gyorsan elhajtottunk...
- Kik voltak ezek ?.kérdeztem.
- Neked mindegy, nem ?!-mordult fel Harry. Erre kicsit távolabb próbáltam tőle húzódni...
Harry csak az utat bámulta,én meg csendben voltam és próbáltam elfelejteni az elmúlt napok főbb eseményeit..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Leparkoltunk. Megérkeztünk..Valamiért,ha én a kórházra gondolok akkor egy csomó öregember jut eszembe,akik járókerettel sétafikálnak...
Amint végig mentünk a folyosókon,rögtön minden szempár ránk szegeződött.. Épp helyet kerestem a szememmel,amikor hirtelen kinyílt az ajtó és egy kedves arcú asszisztenslány állt előttünk..:
- Harry ?! Úristen,de régen láttalak már ! Sziaa !-mondta izgatottan.
- Mi az ? Hol a következő beteg ?-kérdezte egy hang a lány mögül.
- Itt van Harry !-válaszolta az asszisztens.
- Ó Harry,gyere be !-mondta a hang.
Persze bementem én is...
- Már régen voltál itt Harry..csak tán nem új rekord születik..De most mit csináltál halljuk...-magyarázta az orvos,de Harry félbeszakította.
- Nem..most én nem csináltam semmit..vagyis igen,de én már régebben..! Most ő a fontos..!-mondta Harry,majd arrébb állt.
- Látom is a sebeket a karodon..! Na és az "ő a fontos" kire vonatkozott Harry ?-kérdezte az orvos.
- Rám..azt hiszem..!-léptem előre.
- A nevem Sophia és tegnap óta nagyon fájnak ezen az oldalon a bordáim..-daráltam el.
- Látszik is,hogy a tartásod féloldalas.. Na hát akkor gyere közelebb és nézzük meg a bordáidat..-Felhúztam a felsőmet.. De Harry nem akart eltávolodni tőlem és a felsőmet leste.
- Szép álom Harry..-mondtam.
- Segíthetek ?-kérdezte Harry.
- Igen,gyere ide !-mondta az orvos.
- Háát én nem látom elég jól azokat a bordákat..-vigyorgott Harry.
- Nem kell,szerintem így is jó lesz !-mondtam.
- Háát elég csúnya..de én most meg nem mondom,hogy eltört,megrepedt vagy csak zúzódott-e...-mondta az orvos.
Még nézegette egy kicsit,majd elküldött röntgenre. Úgyhogy szépen lassan kisétáltunk...
Ahogy haladtunk a röntgen felé,észrevettem,hogy 3 alak nagyon néz minket és szinte tudtam,hogy oda fognak jönni hozzánk vagy egyszerűen csak megszólítanak..:
- ..Harry ?!-szólította meg egy csaj.
- Jade..?!- -válaszolta Harry.
- Igen..ki ez ? Talán csak nem egy nyeremény..?
- Nem dehogyis ! Épp a röntgenre megyünk..na és te mit keresel itt ?-kérdezte Harry.
- Nem csak egyedül vagyok..Itt van Tom és Marc is !-mondta a lány.
- Én sem..velem itt van Sophia ! Sophia,ő itt Jade..!-mutatott be Harry. Eddig még nem láttam ilyennek..
- Szia !-köszöntem mosolyogva.
- Hol szedted össze ezt a cukorbogyót,Harry ?! Hogy csináltad ? Lefizetted vagy ennyire...hülye ? Na had halljam ! Ha kell befogom a fülét vagy súgd meg nekem !-mondta durván Jade.
- Jade..elég ! Ő..nem...-kezdte el mondani Harry.
- Ó szóval,ő nem tud rólad semmit ! Hát gratulálok nagyon kis cuki,ártatlan,aranyos,bájos a "barátnőd".. de azért majd mondj el neki mindent ! Azokat is amiket nekem is mondtál..! Vagy talán félsz ? Tudod Hazz nagyon megváltoztál..! Egyre gyengébb vagy..!-mondta Jade,majd közelebb lépett Harryhez és adott egy puszit az arcára. Harry hagyta,majd egyszerűen eltűnt,engem pedig ott hagyott ezzel a 3 tök ismeretlen alakkal..
- Mit is mondtál,hogy hívnak ?-kérdezte Jade.
- Sophia.-válaszoltam.
- Cuki kis név..na és hol találkoztál Harryvel ?-kíváncsiskodott Jade.
- Köszi. Véletlenül találkoztunk..-válaszoltam.
- Hát azt gondoltam.. De ide figyelj,menekülj és hagyd itt Harryt,amilyen gyorsan csak lehet ! Ne érdekeljen,hogy szereted őt vagy sem,csak fuss és felejtsd el őt örökre !
- Nem vagyok belé szerelmes !-tagadtam.
- Akkor meg mit kerestek együtt ?
- Nem tudom..-válaszoltam. Szerencsére visszajött Harry.
- Sophia menünk kell..most !-mondta.
Meg sem tudtam szólalni,mert elkapta a karom és húzott maga után. Annyira elragadta a hév,hogy meg sem állt a kocsiig... Beszálltunk és már rögtön beindította a motort. Pár percen belül már úton is voltunk...
- ... Harry ki volt ez a lány és mit akart ?-tudtam,hogy ezt nem kellett volna megkérdeznem,de égetett ez a kérdés..
- Jadere gondolsz ? Ő..senki..!-válaszolta határozottan.
- Mit jelent,amiket mondott.. Miket nem mondtál még el nekem ? Semmit sem tudok rólad és ez egyre jobban zavar ! Főleg,hogy az előbb Jade említett egy csomó dolgot..!!-mondtam higgadtan. Hirtelen Harry lefékezett. Odahajolt hozzám,egészen a fülemhez..
- Ne akard tudni..-suttogta.
- De engem érdekel !-vágtam rá.
- Jobb ha nem tudod !-figyelmeztetett. Megvontam a vállam és arrébb húzódtam,mintha nem is érdekelne,pedig majd megölt a kíváncsiság..
- Vigyél haza !-mondtam.
Újra felzúgott a motor... Így nagyon hamar haza értem. Nem beszélgettünk egyáltalán,mindketten az utat bámultuk. Mikor megérkeztünk én azonnal kiszálltam a kocsiból és a stúdió ajtaja felé,ami éppen kinyílt és apa lépett ki rajta. Tudtam,hogy nagyon le fog cseszni..
- Sophia hol voltál már megint ? Ki ez a.. ? És mit..? Na jó..akkor én most...vagy nem..Szia én..öm bent leszek !-mutogatott apa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése