Chapter 6.

Elköszöntem Harrytől,majd bementem apához. Aki leszidott...elég rendesen..

- Tudom nehéz neked..de ahogy látom már találtál magadnak..barátot..és mivel amúgy is lassan karácsony mit szólnál,ha most azt csinálhatnád,amit csak akarsz..hisz én úgy sem tudlak megállítani ! Csak arra kérlek vigyázz magadra !-fejezte be apa a mondandóját,majd felment az emeletre. Egy darabig mozdulatlanul álltam és gondolkoztam..majd eszembe jutott valami...

Elindultam,hogy megkeressem Jadet. Ő talán elmond nekem mindent Harryről ! Ezzel csak az volt a gond,hogy fogalmam sem volt,hol keressem..

*1,5 óra múlva*

Csak bolyongtam a városban..egyedül. Tudtam,hogy bármikor újra lecsaphatnak rám azok az alakok,de a kíváncsiságom erősebb volt a félelmemnél.. Éppen egy szórakozóhely mellett sétáltam el,ahol úgy tűnt,mintha Jadet láttam volna. Így hát bementem. A zene dübörgött. A hely teljesen tömve volt. Mindenkinél 2 pohár is volt,amelyekből felváltva iszogattak.. Kínáltak engem is,de én csak Jadet követtem,míg el nem veszítettem. Hiába néztem jobbra-balra,nem volt sehol. Csak az ugráló,vihorászó tömeg..

Sikeresen elértem a bárpultot. Szerencsére Jade is itt volt. Hamar rám ismert és felém közeledett. 

- Szia..Sophia ugye ?-kérdezte.

- Igen. Szia Jade.

- Mit keresel itt ? Csak nem itt van Harry is ?-kérdezte. Megráztam a fejem.

- Egyedül vagyok. Tudni szeretném,hogy mégis miről beszéltél a rendelőben ?-kérdeztem.
- Te kis naiv ..azt hiszed ilyen Harry ? Én jól ismerem..de furcsa,hogy neked nem mondott semmit..
- Csak mondd el,mire célzol !-mondtam.
- Arra,hogy Harry teljesen más valaki,mint akinek mutatja magát...szerinted miért ismerik a rendelőben,a szórakozóhelyeken,a bárokban,a kocsmákban és az edzőtermekben ? Szerintem te nagyon rossz lóra tettél szert ! Ha továbbra is vele maradsz..hogy is mondjam...el fog téged rontani!-mondta Jade,majd elment. Nem értettem semmit..eddig sem ismertem Harryt,de most végképp fogalmam sem volt,hogy ki ő. Úgy döntöttem megkeresem...
Először a lakásához mentem. Felcsengettem. Nem jött rá válasz. Elővettem a mobilom és felhívtam. Kicsöngött.. Ha nincs a lakásán és a telefonját sem veszi fel,akkor vajon hol lehet ?! Ekkor eszembe jutott,amit Jade mondott. Egy közeli szórakozóhely felé vettem az irányt.
Nem mentem be,hanem kint álltam,hátha ki jön valaki... de nem jött senki...Vajon hova tűnt Harry ? Miért nem veszi fel a telefonját ? Egy csomó gondolat kavargott a fejemben..hirtelen a telóm csörgése zavart meg. 
- Harry ?-szóltam bele.
- Szia..bocs láttam,hogy kerestél. Mi történt ?-kérdezte.
- Hol vagy most ? Beszélnünk kell,ha lehet minél hamarabb !
- Egy perc és otthon leszek. Gyere oda.-mondta,majd kinyomott. A lakása felé sétáltam..
Épp akkor parkolt le,amikor odaértem. 
- Szia !-köszönt. Visszaböktem egy "sziá"t ,majd felmentünk a lakására. 
- Mondd csak..-mondta Harry háttal nekem.
- Ma beszéltem Jade-del..-kezdtem el mondani.
- Miért ?-fordult meg.
- Rólad..beszél..gettünk..-folytattam. 
- Bármit is mondott,hülyeség az egész !-tagadta. Egyre közeledett felém..míg végül az ajtónak nyomott. Megcsókolt..Nem húzódtam el,hanem a nyaka körül összefontam a karjaimat. Ő pedig a derekamat fogta,majd egy hirtelen mozdulattal, feljebb húzott. A feneke alatt összekulcsoltam a lábaimat. Mind e közben csókolóztunk. Harry hátrálni kezdett,egészen a kanapéig. Ott a hátamra fektetett. Fölém hajolt. Egy darabig csak bámult..majd a felsőmmel kezdett el szórakozni..
Hamar lekerült rólunk szinte az összes ruhadarab... Harry nem tétovázott sokáig..először a nyakamat kezdte el csókolgatni,majd haladt egyre lejjebb..míg el nem érte a bugyimat. Ott megállt egy kicsit. Rám nézett. Én felültem és megcsókoltam. Ezután folytattuk,ott ahol abbahagytuk..most már a bugyimat is lehúzta...

~Jade Szemszöge~

Tudtam,hogy az a kis fruska meg fog keresni..nem tudom,hogyan találkozhatott Harryvel egy ilyen kis lány..azt sem tudom,hogy mit akarhat egy ilyen ár..tat..lan..meg van ! Biztos vagyok benne,hogy hamarosan kibukik a csaj..főleg,ha rájön milyen valójába Harry ! Na és akkor jövök majd én ! Holnap beszélek is Harryvel...vagy lehet,hogy ma..Már elég későre jár,de hátha szerencsém van ! Sophiat elég sokszor szoktam látni,amint egy stúdióból jön ki. De mivel útba esik Harry lakása,ezért lehet inkább először oda megyek...
Nem sokára oda is értem. Szerencsére nem kellett felcsengetnem,mert egy kedves lakó kinyitotta az ajtót. Be is mentem..volna,ha nem pillantom meg Ryant és a bandáját. megfordultam és odasétáltam hozzájuk. 
- Szia Ryan.-köszöntem. 
- Jade ?-kérdezte. Bólintottam.
- Hát te mit keresel itt,ilyen későn ?-kérdezte.
- Harryt és a kis barátnőjét..-mondtam titokzatosan. 
- Micsoda véletlen mi is őket.. Egyesíthetnénk erőinket !Ha Harry meglát,lejön..és akkor jövünk mi..-mondták felváltva a bandatagok. Bólintottam. Most már csak annyi volt a dolgunk,hogy várjunk..várjunk..és csak várjunk...

~ Sophia Szemszöge~

- Mikor megláttalak..nem..gondoltam..volna,hogy..idáig..eljutunk..-mondtam Harry mellkasán fekve. 
- Én mindig is tudtam !-mosolygott,majd kikelt az ágyból.
- Mindjárt jövök !-mondta. Felkeltem én is. Folyamatosan az előző események jártak az eszemben. Hamarosan megérkezett Harry. 2 poharat hozott a kezében. Odaadta az egyiket. Koccintottunk,beszélgettünk,nevetgéltünk még egy darabig..Ám egyszer csak valami zaj hallatszott kintről. Harry odament az ablakhoz,hogy megnézze,mi történt..de bár ne tette volna.. Miután kinézett az arca dühös volt. Az ajtó felé sietett. Felöltözött és ki viharzott. Én gyorsan az ablakhoz rohantam. 
- Úristen..ne !-tettem a szám elé a kezeimet. Ott állt egy egész banda,élén azzal az alakkal..és egy lány..volt egy tippem,hogy ki az,de reméltem,hogy tévedek.. 
- Harry nem bír el ennyi emberrel..! Mi van,ha bántani fogják !?-gondoltam magamban. Cselekednem kellett,így hát felöltöztem én is és lerohantam Harry után. 
Mikor a kapuhoz értem,hangokat hallottam. Épp jókor érkeztem..kitártam az ajtót..
- Régen láttalak..-mondta az alak.
- Sophia ! Menj vissza..kérlek !-mondta Harry.
- Nem !-vágtam rá. Erre néhány alak elkezdett felém közeledni.
- Ryan hagyd őt békén ! Engem akarsz,nem ?!-védett Harry. Szóval Ryannek hívják az alakot...et megjegyeztem.. Mikor ideért Ryan az arcomat kezdte el simogatni. Én persze arrébb löktem a kezét,de csak a falhoz szorított. 
- Hagyjál..!-mondtam.
- És 3..2..1..bumm..Harry bedurvult...!-mondta Ryan. Nem értettem először semmit.. De aztán,láttam amint lefogják Harryt,de ő egy szempillantás alatt kiszabadult és odajött hozzám.. Egyre többen támadtak rá,de ő mindegyiket leverte. Ijesztő volt..kezdtem tőle félni..ahogy ütötte azokat a szerencsétlen embereket..sokan úgy földre estek,hogy utána már mozdulni sem tudtak..a többiek újra..újra..és újra próblkoztak,egészen addig,amíg ők is ilyen sorsra nem jutottak..Borzalmas látvány volt.. Hátrálni kezdtem..
- Na mi az Sophia ? Rájöttél,milyen valójában Harry ? Igen ő ilyen..és közel sem olyan,mint amilyennek mutatja magát..!-mondta a hátam mögül egy hang.
- Jade ?-fordultam meg. Valóban ő volt az.
- Nem..! Ez nem lehet ő ! Nem..nem..nem !-ráztam a fejem.
- De igen ő az ! Nézd meg,milyen kegyetlen..milyen..
- Elég !-szóltam közbe.
- Adok egy jó tanácsot..: Fuss !-javasolta Jade. Fogalmam sincs miért,de hallgattam Jadere és elkezdtem szaladni. Nem tudtam hova..valószínűleg a stúdióba,de csak éjszakára,mert ott nagyon könnyen megtalálna.. Teljesen megváltozott a Harryről alkotott képem. Eddig sem ismertem valami jól,de most végképp elveszett minden.. Futás közben legördült néhány könnycsepp az arcomon..nem is tudom miért.. Nem érdemes egy ilyenért sírni,még sem tudtam visszatartani...Nagyon fájt.. 
Mikor végre elértem a stúdiót,berontottam,nem törődtem semmivel,felrohantam a szobámba,beugrottam az ágyamba és magamra húztam a takarót..Már megint folytak a könnyeim..próbáltam visszatartani,de nem sikerült...
Végül..a sírás álomba ringatott...